Piros

Rostás Bea

Művészi koncepció


Munkáim fő koncepciója

Kutatásom fő tartalmi problémája az emberi figura modern ábrázolása, az aktuális problémák, kapcsolatrendszerek közlése visszafogott, szimbolikus eszközökkel, formákkal, ill. az Ősanya, Vénusz, az ideális nő képének átalakulása, transzplantációja a XXI. századi világkép tükrében.

Az ezt megelőző plasztikailag már megvalósított gondolatmenetben az Ősanyát eszközként választottam, kihasználva annak ősi, egyszerű, könnyen értelmezhető, egyetemes szimbolikáját. A kapcsolat és kapcsolódás, a különböző anyagok azonosulásának határai, mely egyben az ember és természet, tér- emberi személy és közönség viszonya- problematikája jelenik meg eddigi munkáimban.

 

Ellentétek kapcsolódása

A férfi és nő arányaiban eltúlzott játékos figurák, különböző helyzetekbe, kapcsolatba kerülnek egy-egy mozdulat által, vagy egyszerűen egymáson, egymásba helyezve. Valójában tudatosan választott kommunikációs eszközök. Mindennapi élethelyzetekbe helyezem őket, ahol sokszor a test plasztikája beszél, de itt nem annyira a figuralitás, mint az elhelyezés kap hangsúlyt. Tehát nem az anatómia, hanem maga az anyag, a szobor alapanyaga és ezek arányai fontosak. A játékosság a különböző anyagok, pl.: kő- agyag, kő- bronz, vagy ugyanazon matéria (pl.: agyag- agyag, kő- kő) illesztéseiben is megjelenik, oldva ezzel az iróniát vagy az aktuális probléma feszültségét.

Az általam ábrázolt férfi erős, kapuszerű alak, a figurát csak a (főként háromszög alapú) fej, ill. egy-egy érzékszerv, mint a szem, vagy kéz jelzi. Bár néha feleslegesnek érezheti a néző ezek megjelenését, viszont ha ezek elvesznek, akkor átlépi a szobor azt a bizonyos határt, amelyet elérni kívánok. Célom a matéria és a transzcendens találkozási pontjának elérése, nem a határ átlépése. A kapuszerű alak ugyanis a kontaktus által új dimenziókat képes megnyitni. Anyaga általában kő.

Míg az agyag a női forma, az Anya a testiséget, a Földhöz kötődésünket, az anyagszerűséget, sőt magát a Földet jeleníti meg, egyetlen egyszerű nőies nő, a Földanya képében. Már maga a forma is ellenpéldája a mai nőideálnak, ugyanakkor a fejlődő társadalom sugallata sem az anyaságra buzdítja a női nemet, ami igazán kiteljesíthetné a nőt. Megcseréli a szerepeket, új "vallást" teremt. Ez egy olyanfajta manipuláció, ami bizonyos határokon túl nem fejlődés, hanem az új nőideál túlzott médiája miatt inkább hátrafelé halad, mint előre, megnyomorítva az ember normáit, erkölcsi értékeit, szemléletét. Nézhetnénk ennek mindenféle pszichológiai hátterét, de ez nem a szobrász feladata. Tehát a történet amilyen egyszerűnek látszik annál összetettebb, hiszen itt nem egyfajta politikai nézetről, vagy a művész társadalom és média elleni sztrájkjáról van szó.

 

Itt a természetes anyagok, figurák, gondolatok találkozása, kapcsolata a téma. A „határ". A kapcsolódás, ahol különböző anyagok találkoznak, azonosulni próbálnak, egyesülnek, mégis fontos, hogy megmaradjon egyediségük, ill. ez talán elkerülhetetlen. Merthogy az anyag is domináns a teremtésben, az alakításban sokszor szinte nyolcvan százalékban átveszi az irányítást. Ez ugyanolyan játék, amit az anyagok, vagy a figurák játszanak. Ebben a játékban az alkotó az eszköz.

 

Átalakuló, általános képnyelv

A Vénusztól indultam tehát, és a több éves plasztikai játék újra visszavezetett az eredeti, egyedi formához, mely már önmagában hordozza mindazon kérdéshalmazt, amelyet eddig „segédeszközök” alkalmazásával próbáltam kifejezésre juttatni. Az emberi figura újra egy önmagában egyetemes szimbólummá vált plasztikai világomban, hű képet alkothat alkotó és környezete viszonyáról. Önmaga képes a környezetéhez különbözőképpen azonosulni, úgy, hogy közben egyediségét, egyéniségét megőrizze.

Ez az új kérdés tehát, ahová elérkeztem; az ősi, archaikus Vénusz, ill. az ember, formailag hogyan alakul át önmagában, az őt érő hatások, változó környezet következtében. Mik a XXI. század fő ideái, ideáljai hétköznapjainkban, ill. mik alakítják, befolyásolják ezek átalakulását; ezek hatásai, hogyan manipulálják, alakítják az egyetemes „képnyelvet"; mi az ideális szimbólumforma, ill. milyen a XXI. század aktuális Vénusza, vagy figurája. Ezeket a problémákat fejtegetem, kíváncsian várva, hogy milyen új plasztikai megoldások születnek.

 

 

Rostás Bea Piros

szobrász

 

Creative Commons License
A szerzői jogok tulajdonosa
Rostás Bea Piros.

Rivendel Infotechnológiai Kft
A honlapot és a tartalomkezelő rendszert a Rivendel Infotechnológiai Kft fejlesztette.